Magyar szerkezettár

vágja

vág

ts (és tn) ige

1. <szilárd anyagot> éles eszközzel több részre választ. dohányt, fát vág. | <kisebb darabot> ilyen módon leválaszt valamiről. vág egy szelet kenyeret. | <hajat, körmöt> éles eszközzel megrövidít. | <tyúkszemet> éles eszközzel eltávolít. | <szálas növényt> a tövéről kaszával v. más éles eszközzel folyamatosan lemetsz. | ▸ útját vágja valakinek, valaminek | tn <éles eszköz> szilárdabb anyagba könnyen be tud hatolni, és azt részekre tudja választani. jól vág a késem; ollóval a szövetbe vág; ▸ jól vág a nyelve ▸ vág az esze

2. (tn is ) <éles eszköz(zel) > nyílást, rést hoz létre valamin, valamiben. ajtót vág a falba; a csákány léket vág a jégen; ▸ utat vág valakinek, valaminek valamiben | műsz levág, kiszab, kivág. lemezt vág. | film <filmet> vágással véglegessé alakít. | (tn is ) <éles eszköz(zel) > sebet hoz létre valamin, valakin. eret vág; az ujjamba vágtam; ▸ valakinek az elevenjébe az eleven húsába vág | (t. n. is ) éles eszközzel öl <kül. fogyasztásra való háziállatot>. csirkét vág.

3. (t. n. is ) <éles tárgy, gyak. ruha széle, varrása> kellemetlen, fájó nyomást okoz. hónaljban vág a kabát.

4. <éles, hegyes tárgyat> erős lendülettel valamibe behatolni késztet. bicskáját a fába vágja.

5. hirtelen nagy erővel dob, lök. földhöz vágja a poharat. | ▸ valakinek a fejéhez a szemébe vág valamit | biz hanyag, hetyke v. heves mozdulattal vhova tesz, lök. fejébe vágja a kalapját. | ▸ zsebre vág | ▸ valamibe, vhova vágja magát

6. (tn is ) erős lendülettel üt, csap. pofon, nyakon, fejbe vág valakit; a lovak közé vág. | nép ver, csapkod. a zápor vágja az ablakot. | tn <csapadék, szél, por> nagy erővel verődik, csapódik valakihez, valamihez. arcába vág a hó.

7. tn ▸ szemével valakire, valaki felé vág

8. tn hirtelen elhatározással vmerre indul, ill. eltér. az erdőnek vágott; ▸ elébe eléje vág valakinek, valaminek

9. tn ▸ szavába, beszédébe vág valakinek

10. tn vhova illik, tartozik. szakmájába vág ez a kérdés; a kalap nem vág a ruhámhoz. | tn biz összeillik, rendben van. a számadásban minden vág.

11. biz <valamilyen arckifejezést> ölt. valamilyen arcot, pofát vág; grimaszt vág.

12. biz | fennakadás nélkül, folyamatosan mond. vágja az évszámokat. | nagyon ért, ill. jól tud valamit. vágja a matekot.

[ fgr ]

ja[Prs.Def.3Sg]

____________________

fejszéjét

→ fejsze ⊕ birtokos személyjel ⊕ -t

fejsze

fa vágására haszn., hosszú nyelű, ék alakú éles vasszerszám. ▸ veszett fejsze nyele

[ fgr ]

birtokos személyjel cxn a birtokos személyét és számát jelző jel;

-t¹

rag

I. tárgyrag

1. <annak jelölésére, hogy kire, mire irányul a cselekvés.> [hívja] a fiát; [vágja] a fát.

2. <annak jelölésére, aminek a felhasználásával a cselekvés végbemegy.> a krémet [felkeni].

3. <annak jelölésére, aki v. ami a cselekvés eredményeként létrejön.> fiút [szült]; levest [főz]. | <annak jelölésére, ami a cselekvés által arra az időre létrejön.> táncot [lejt]. | <a cselekvést ismétlő fn ragjaként.> [békés] életet [él].

4. vmely helyen. [járja] a falut.

5. valamennyi ideig. öt évet [ült].

6. ritk <kif-ekben:> valamiként. őrt [áll].

7. <vonzatszerűen, nu-val.> korát [tekintve].

II. hat értelmű tárgy ragja

1. vhány ízben. ötöt [dob]; sokat [utazik].

2. valamilyen mértékben, ill. módon. egy kicsit [fél]; jót [aludt].

3. biz: ▸ mit? mit [tűröd]?

-t²

a befejezett mn-i ign képzője -tt

1. (tn igéhez) <azon tulajdonság kif-ére, hogy valaki, valami elvégzett vmely cselekvést, történt vele valami.> [messziről] jött [vándor]; ledőlt [fal]. | (mn-ként) fejlett [ember]; főtt [étel].

2. (ts igéhez) <azon tulajdonság kif-ére, hogy valakivel, valamivel csináltak valamit.> kitüntetett [diák]; kilőtt [nyíl]. | (mn-ként) lőtt [vad], zárt [ajtó].

3. (ts igéhez, mn-ként is ) <azon tulajdonság kif-ére, hogy valakivel, valamivel tesznek valamit.> ünnepelt [író].

____________________

a → az

____________________

fába

→ fa ⊕ -ba/-be

fa¹

1. kemény, vastag törzsű, ágakat csak bizonyos magasságban fejlesztő fás szárú növény. az erdő fái; lombos fák; felmászik a fára.

2. e növény törzsének és ágainak (feldolgozott) anyaga. fával fűt; fából van; ▸ az ember nincsen fából ▸ olyan, mint egy darab fa

3. fából készült tárgy, alkatrész. a tető fája. | sp tekebáb. | (jelzőként) fa lámpakar.

4. isk biz elégtelen osztályzat. fát kapott. ▸ nagy fába vágja a fejszéjét ▸ fából vaskarika ▸ nem olyan fából faragták ▸ mi fán terem? ▸ rossz fát tesz a tűzre ▸ fát lehet vágni a hátán ▸ maga alatt vágja a fát ▸ nem látja a fától az erdőt

[ fgr ]

fa²

[fá] fn zene

szolmizálásban bármely dúr hangsor 4. hangja.

[ nk:ol ]

-ba/-be

____________________

ó/nagy

→ ó ⊕ /[Hyph:Slash] ⊕ nagy

ó¹

1. az o hosszú párja.

2. ennek írásjegye (ó, ó). | <rövidítésként:>. ▸ ó

ó² → óv

ó³

1. irod ódon, ősi.

2. irod elavult.

3. nép nem ez évi <termés(ű) >. az ó vörösborból adj, ne az újból!

[ fgr ]

ó⁴

isz irod óh, oh

1. <fájdalom, szomorúság, vágyódás, félelem kif-ére.> ó, de kár!; ó jaj!

2. <csodálkozás, tetszés, öröm kif-ére.> ó, hát ez remek!

3. <udvariassági kif-ek bevezetésére.> ó, bocsánat! | irod <megszólítás előtt, kül. kérést, könyörgést kifejező m-ban.> ó, emberek!

[hangkit]

ó cxn óra.

/[Hyph:Slash]

nagy

I. mn

1. jelentékeny kiterjedésű, jókora terjedelmű. nagy fa, síkság; ▸ nagy szemet mereszt | ▸ nagy valakinek valami nagy nekem ez a cipő. | zene a hasonló nevű “kis” hangköznél félhanggal bővebb terjedelmű <hangköz>, ill. ilyen hangközre levő <hang>. nagy terc.

2. számos egyedből, egységből álló. nagy tömeg, választék; ▸ nagy egyszeregy | a szokottnál v. a vártnál több; tetemes. nagy kiadás.

3. hosszú <idő>. öt év nagy idő. | sok évből álló <életkor>. nagy kort ért el. | nép későre járó. nagy idő van már.

4. gyerm felnőtt. ha nagy leszek ... | viszonylag idősebb <gyermek>. a nagyobbik fiam. | ▸ nagy gyerek

5. jelentős arányú, mértékű. nagy baj, vihar. | fontos, jelentős. nagy feladat; ▸ nagy idők | kitűnő, kiváló. nagy költő; ▸ nagy véleménye van nagy véleménnyel van valakiről | tört <kiemelkedő személyiség, kül. uralkodó állandó jelzőjeként.> nagy lajos király.

6. nagybetűvel írt v. nyomtatott. a nagy f. | zene az egyvonalasnál két oktávval mélyebb. nagy c.

7. hangzatos, de tartalmatlan. nagy szavak.

8. lelkes, buzgó v. szenvedélyes. nagy horgász. | <fokozó jelzőként.> nagy hős.

II. hsz (hat nyomósítására) nagyon. nagy nehezen; nagy sietve.

III. fn

1. viszonylag idősebb gyermek. a nagyok vigyáznak a kicsikre. | gyerm felnőtt személy.

2. jelentős személy. történelmünk nagyjai. | sajtó nagyhatalom (vezetője). a négy nagy.

3. ▸ valaminek a nagyja

4. <kif-ekben:> jelentős feladat. nagyra hivatott.

5. (hsz-szerűen) ▸ nagyban

6. ▸ nagyokat ugrik egy nagyot; nagyokat alszik. | <kif-ekben.> ▸ nagyokat mond ▸ nagyot néz ▸ nagyra van valamivel ▸ nagyban megy a rongyszedés

[?fgr ]

PÉLDÁK #1

asztal (szótár)
asztalos (szótár)
asztalokra (toldalékolt, 3 konstrukció)
faasztal (összetett, 2 konstrukció)
asztalfiókba (3 elem, összevonás, 2 konstrukció)
fehér asztal (szótár, többszavas, folytonos)
sárga asztal (azonos forma, 2 konstrukció)
fehér asztal mellett (3 elem, összevonás, 2 konstrukció)

PÉLDÁK #2

avokádó (van/van, azonos, nagy)
fűbe harap (nincs/van, konstrukció)
fűbe (nincs/van, 2 konstrukció, -ba/-be)
fű (van/van, konstrukciók kiemelve önálló szócikké)
aki fűbe harap (nincs/van, szöveg részeként)
nem harapott fűbe (nincs/van, ragozva, más szórenddel)
füvet harap (nincs/van, 3 konstrukció)

PÉLDÁK #3

a tanár részt vesz az akcióban (igés konstrukció)
a tanár kenyeret vesz az üzletben (azonos forma)

alapító tag – okos gyerek

az alapító tag részt vesz az akcióban (két többszavas konstrukció)
az okos gyerek részt vesz az akcióban (egy többszavas konstrukció)

a tanár részt vett az akcióban (múlt idő)
a tanár vesz részt az akcióban (szórend)
a tanár vesz az akcióban részt (szórend)
a tanár részt vesz a munkában (más elem)
a tanár kollégáival részt vesz az akcióban (plusz bővítmény)

PÉLDÁK #4